2013. május 22., szerda

Mesterségem címere I. - Hogyan találjuk meg álmaink családját?

Tudom, hogy már rengetek kisebb, esetleg nagyobb au pair dolgokkal foglalkozó blog kering a neten, de úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, ami mindenkinek mást jelent, mindenki másképp éli meg, ebből adódóan a vélemények is eltérőek. Nekem pedig eszembe jutott, hogy mi lenne, ha ezt a sok kis kusza élményfoszlányt egy kisebb sorozat formájában osztanám meg veletek. :)
Az első részben egy alapvető kérdéskört fogok boncolgatni, ez pedig nem más mint a család kiválasztása.
Elsőre lehet, hogy nem is gondolunk bele, de ez egy rettentően fontos kérdés, pláne, ha hosszabb időre tervezünk. Velük töltöd majd az időd meghatározó részét, ezért egyáltalán nem mindegy, milyen közegbe kerülsz bele. Persze ha okosak és ügyesek vagyunk megtaláljuk a megfelelő családot, hiszen ez egyáltalán nem egy lehetetlen küldetés.:)

Az első és legfontosabb tippem elég magától értetődő, de ettől függetlenül ki kell hangsúlyoznom: Soha ne hazudjunk. Se az adatlapunkon, ha van ilyen bármelyik au paires oldalon, se a beszélgetéseink során. Nem éri meg, előbb utóbb úgyis kiderül, ha csak lódítottál. Ne mondd, hogy tudsz főzni, ha nem, ha csak 2 nyelvet beszélsz ne hantázd azt, hogy 4 nyelven folyékonyan társalogsz. Nem baj ha nem vagy profi szakács, enélkül is találhatsz profi családot! Szintén ehhez a témakörhöz kapcsolódóan még meg kell említeni a kamuprofilokat. Ilyet még csak véletlenül se hozzunk létre. Sikerült már belefutnom nem egy olyanba, ahol más emberek képei voltak feltüntetve. Ezt nem is értem. Ha tényleg komolyan gondoljuk előbb utóbb úgyis ott fogunk állni a családdal szembe, akik majd csak pilláznak, mert nem értik, hogy a barna kedves lány helyett miért egy vörös hajú szeplős, lányka áll előttük. Tehát mindenki igenis vállalja fel a csinos kis pofiját.

Mindegy, hogy a facebookon, vagy az erre kitalált oldalakon, esetleg ügynökségen keresztül keresünk családot, fényképet valószínűleg mindenképpen kell megadnunk, legalábbis célszerű. Én is szívesebben írtam rá egy olyan családra, akiknél láttam fényképet, mert így viszonylag kisebb volt az esélye annak, hogy egy nem létező fiktív valakire írok rá. És ha már fénykép, akkor arra azért figyeljünk, hogy lehetőleg ne egy party fotónkat rakjuk ki. Igen elég logikusnak tűnik, de láttam már ilyet. Én ép ésszel nem igazán értem az ilyen embereket, mert kifele mégsem azt szeretnénk mutatni, hogy éjjel nappal csak bulizunk. Persze nincs baj azzal, ha szeretünk eljárni, de az első benyomás fontos, és nem biztos, hogy egy agyonsminkelt, miniszoknyában pózolós képpel a legjobb véleményt kapják rólunk.

Nekem sokáig ez a kép volt kint, ahol a kishúgom áll mellettem :)


A következő szintén kézen fekvő dolog, hogy ismerd meg a családot, mielőtt igent mondasz. Nyilván erre majd nekik is lesz igényük, hiszen nem mindegy, hogy ki lesz a gyerekeik mellett nap mint nap. De ( és most jön a szerintem fontos rész), ez ne csak annyiból álljon, hogy e-maileztek. Van már egy remek találmány, amit úgy hívnak, hogy skype. Elsőre nekem is kicsit félelmetes volt, hogy vadidegenekkel egy másik nyelven társalogjak, még akkor is, ha egész jól beszélem az adott nyelvet. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ez nagyon hasznos. Egyrészt ezzel végleg ki tudom szűrni, hogy valódi volt-e a család vagy sem, másrészt pedig itt kiderül, hogy mennyire passzoltok. Ez mind a két félnek adhat egy biztonságérzetet, hiszen nem kell élőben találkozni, mégis láthatjátok egymást és beszélgethettek. Így kiderül, hogy megérted-e egyáltalán amit mondanak, hogy tényleg olyanok-e, mint amilyennek a profil alapján elképzelted őket. És nem utolsó sorban így kicsit elpötyöghetsz a gyerekekkel is, ami ismételten egy szuper lehetőség, hogy kicsit jobban beleláss a család mindennapjaiba.:)

A soron következő szintén nem elhanyagolható pont pedig, hogy hogyan is építsük fel az adatlapunkat, hogyan adjuk el magunkat. Tehát minden, ami "self marketing". Igen, tudni kell, hogy hogyan tűnhet ki a profilunk a többi közül, hiszen ha egy vagyunk a millióból, akkor senki nem fog ránk felfigyelni még akkor sem, ha egyébként tündéri a személyiségünk, és szuperül megy a multitasking.
Az én kis szívemnek nagyon jól esett, amikor családoktól olyan üzeneteket kaptam, hogy azért írtak rám, mert az enyém kitűnt a többi közül.:)
Tehát, az egyik legfontosabb a helyesírás. Tudom, ebben én sem vagyok tökéletes, pláne nem egy idegen nyelven, de a tudásunkhoz mérten mindig törekedjünk a legjobbra. Ha esetleg van olyan ismerősünk, aki nagyon jól beszéli mondjuk az angolt, akkor kérjük meg, hogy ellenőrizze le amit írtunk. Kisebb hibák mindig előfordulnak, ezzel nincs is nagy probléma, de azért nagy ökörségeket ne írjunk.:) Egy betű eltérés is már nagy jelentésbeli különbséget okozhat - én ebben egyébként profi vagyok - ezért figyeljünk.;)
Fontos, hogy próbáljuk meg kihangsúlyozni azokat a dolgokat, amikben jók vagyunk és biggyeszünk oda egy két hobbit és az érdeklődési köreinket is. Így látni fogják, hogy pozitív beállítottságú vagy, és hogy van egy saját kis életed, ami nem annyiból áll, hogy egész nap a tv képernyője előtt tespedsz. Én például megemlítettem, hogy 9 évig versenyszerűen táncoltam, hogy szeretek olvasni és a barátaimmal lenni. Ebből ők már leszűrik, hogy nem utasítom el csípőből a mozgást, és hogy nem vagyok teljesen antiszociális, ha már egyszer vannak barátaim. :D
Egyes családok lesznek olyan trükkösek, hogy megkérdezzék, hogy mit gondolsz mik a legjobb esetleg a legrosszabb tulajdonságaid. Itt sem kell megszeppenni, csak ügyesen kell fogalmazni. Ugyebár a jó tulajdonságainkkal nem lehet baj, na de mi van a rosszakkal? Én ilyenkor azt a kis trükköt szoktam alkalmazni, hogy fogok egy jó vagy átlagos tulajdonságot, és picit rossz színben tüntetem fel. Mire is gondolok ezalatt? Például azt mondom, hogy sok dologba vágok bele egyszerre, mert sok minden érdekel, de nem mindegyiket tudom befejezni, mert nincs rá elég időm. Ezzel a kis mondattal pedig kettős hatást érhetünk el. Hiszen ez valamilyen szinten rossz dolog, ugyanakkor elárulja, hogy nyitottak vagyunk az új dolgokra. Ez az én kis cselem.;)

Az utolsó kis tanácsom számotokra pedig az, hogy ne a pénz motiváljon! Tehát, ne menjünk egy olyan aki unszimpatikus, csak azért mert több fizetést ajánl, hiszen akkor nem leszünk boldogok, idegesek leszünk, nem úgy viselkedünk majd a gyerekekkel ahogy kell, ez pedig hosszú távon senkinek nem kifizetődő. Inkább vállaljunk el egy olyan családot, akik ugyan kevesebbet fizetnek, de szívvel lélekkel szeretni fognak minket, mert megegyezik a mentalitás és vannak közös érdeklődési pontok. Vagy ha már annyira az anyagiak hajtanak előre minket, akkor keresgéljünk tovább, előbb utóbb lehet, hogy szerencsénk lesz. Azért a ló túlsó oldalára se essünk át, és figyeljünk arra is, hogy a felkínált összeg arányos legyen az elvárásokkal.

Nagyjából ezek azok a kis praktikák és tippek, amiket így első körben szerettem volna megosztani veletek. Kérés kérdés esetén elértek e-mailben a szandrasblog@gmail.com címen vagy a facebookon is.
Csodaszép napot mindenkinek! =)

várom <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése