Most döbbentem csak rá az utóbbi hetekben, hogy mennyire fontos, hogy motiváltak legyünk és szeressük azt amit csinálunk. Mielőtt nekivágtam az egész főiskola projektnek, teljesen lelkes voltam. Gondoltam, ez az, végre, most már végre azt fogom tanulni amit igazán szeretnék, és csupa hasznos dolgot fognak a kis buksimba verni. Bulls...t! Hamar rádöbbentem, hogy ennek még semmi köze a nagybetűs élethez. Kereskedelem és marketing szakra járok, és kérdezem én, mikor fogok deriválni vagy integrálni??? Rengeteg olyan tantárgyam van, ami kicsit sem érdekel és nem látom értelmét. De sajnos itt nincs olyan, hogy érdeklődés hiányában a vizsga elmarad. Viszont lássuk be, így nem sok kedve és motivációja van az embernek nekiállni tanulni, és mit ne mondjak, ez az eredményeimen is meglátszik...
Igazából az eddigi sulis éveim alatt sem voltam mindig motivált, a matekot például mindig rühelltem... Persze ott is látszott a jegyeimen, hogy mi az ami kevésbé köt le, de nem volt olyan lényeges különbség. Dolgozat? Oké 10 oldal, átolvassuk egyszer kétszer és kész, így is lehetett jó jegyet kapni. De itt már több száz oldallal ezt nem lehet megcsinálni. Egyszerűen ennyi nem ragad meg a kis buksimban. És nem azért mert hülye vagyok, vagy értetlen. Egyszerűen csak nem tudok huzamosabb ideig oda koncentrálni, mert annyira nem köt le, hogy 10 perc után már olvasás közben is teljesen máshol járnak a gondolataim.
Mással is előfordul ez, vagy csak én működöm ilyen elcseszettül a tanulás terén? Persze mondhatjuk, hogy hol az elszántság... Na nekem nincs... se kitartás. Nálam ez csak akkor működik, ha megvan hozzá a kellő hajtóerő, ami jelen esetben egyértelműen nincs.
Az is felmerült már bennem, hogy akkor most hova tovább? Manapság elég fontos a diploma, már mindenkinek van egy. De egyszerűen nem érzem úgy, hogy nekem itt a fősulin lenne a helyem. Legalábbis most még nem. Minek dobjak ki az ablakon félévente több mint 200 000 forintot, a szinte semmiért? (Hoffman Rózsi köszönjük, hogy fizethetünk) Azért, hogy a vizsgáim felén megbukjak? Értelme nincs. De ha nem csinálom végig a fősulit, mit csinálok helyette? Oké, egy két évig elmegyek au pairnek, de azért 24 éves kornál tovább ez nem nagyon működik szerintem. Amíg fiatalok vagyunk tökéletes tapasztalatszerzés, de utána hova tovább? Azért a gyerekfelügyelet nem egy hatalmas életcél a 30 felé közeledve, valljuk be.
Nem tudom mi legyen, napok óta ezen kattogok. Valakinek valami ötlet? Ez nem teljesen nekem való az az érzésem, de félek itt hagyni a sulit, mert akkor utána mit csinálok? Persze kimehetek külföldre egy darabig, beszélek két nyelvet, de nem biztos, hogy ez lenne a legjobb opció. Ha bárkinek van valami ötlete, tapasztalata nyugodtan ossza meg, bárminek örülök. Talán ez a bejegyzés most kicsit szívkiöntősre sikeredett (van ilyen szó???), de néha ilyen is kell.
Szép estét mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése